Lehet-e a gyönyört és az élvezeteket fokozni? Lehet-e mind nagyobb és nagyobb gyönyörhöz hozzájutni? Hol a határ? Meddig lehet elmenni, úgy hogy ne sérülj, ne kerülj át egy másik dimenzióba, és az őrület határán még meg tudj állni? Amikor a saját csapdádba bezáródsz, van menekvés? Ezek a kérdések pattantak ki belőlem, ahogy ezt a kis horror sztorit elolvastam.

 Elfojtott, ki nem élt vágyak világába invitál Barker, élvezet és fájdalom, mégis megkülönbözhetetlen, ez a két végpont is valahol összeér egy rejtett világban, és egybemosódik a Pokolkeltőben.

 Véletlenül akadt a kezembe, nem volt ez egy megfontolt, és előre tervezett olvasmány, oda keveredett az újabb könyvek közé, egy könyvtári polcon.

Habár a szerzőtársam tudna profi módon reflektálni erről a könyvről – de ő némi üzemzavar miatt hanyagolja a friss és még nagyon vékonycsontú könyvszálkát, így hát, megpróbálok én kontárkodni ebben a műfajban.

Egy fickó, Frank, már minden élvezetet kipróbált, a dús keblű egzotikus nőktől, a mindenféle drogig és afrodiziákumig, többre vágyott, hatalmasabb gyönyörökre, a mindent elsöprőre. Egy doboztól, egy varázsdoboztól várta el, hogy az majd elvezeti, azon az úton ahol végre megtapasztalhatja azt, amit már semmiképpen nem ért el a kipróbált eszközökkel, és így sikerül megismerkedni a legmagasabb szintű élvezetekkel. A tapasztalaton túli dimenziókba repítik Franket a dobozból kiszabaduló kenobiták, a gyönyör, amit felkínálnak neki az tengernyi kín és szenvedés lesz.

Egy nő, Julia, a bátyjának a felesége az egyetlen, aki visszahozhatná az elkárhozott fickót. Különös szexuális élvezeteket élt át ő is Frankkel, és annak  reményében, hogyha megmenti a régi szeretőjét, újra részese lehet a gyönyöröknek, mindent bevállal érte. Ezzel kezdetét is veszi az igencsak cselekmény dús sztori, a kenobiták jelenléte mellett, tökéletes leírását olvashatjuk minden alvilági kínnak, gyötrelemnek.

Könyv, film, együtt jár a kettő, hát vizuálisan is feldolgoztam a könyvet. Az 1987-es Hellraiser filmet is Clive Barker rendezte, egy-két jelentéktelenebb eltérés van csak a filmben a könyvhöz képest. A punk és szado-mazo cuccos kenobiták tényleg nagyszerű jelmezein csak ámultam és bámultam, nagyszerű jelenet a Frank feltámadása, és az irtózatot keltő Frank bőrmentes teste is mesteri munka.

Horrorfilm fanok kötelező filmje, én sajnos rögtön a könyv után egy kicsit unatkoztam. Lehet, itt egy fordított sorrend jobb lett volna.