Sokan mondják, hogy az útleírások unalmasak, a táj, a domborzat ecsetelése több oldalon keresztül azoknak nyújthat igazán élményt, akik már megfordultak azon a vidéken.
Jason Webster Duende-je is egyféle útleírás Spanyolországról, a főhős útját végig kísérhetjük az utazásai során, követhetjük a srácot amint elindul egy szál gitárral a vállán, az első flamenco gitárleckéjétől kezdve egészen addig, amíg a duende birtokába kerül, megtapasztalja.
Nem egy hatalmasat ütő könyv, nem is igazán útleírás. Arra számítottam, hogy egy spanyol szappanopera forgatókönyvét veszem a kezembe, ami tökéletes ellazulást fog hozni a karácsonyi evős-ivós időszakban. Duende? Hisz Garcia Lorca életében és írásaiban is központi szerepet foglal el ez a fogalom. Titok, belső erő, vagy ihlet, elragadtatás?
A fülszövegben ez áll: A duende „erő, nem pedig cselekvés, harc és nem gondolkodás. Egyszer egy öreg gitárművésztől ezt hallottam: "A duende nem a torokban van, a duende belülről jön föl, a talpból.” Nem képességről van hát szó, hanem valóságos élő stílusról, egyszóval vérről, valami nagyon öreg kultúráról és pillanatnyi alkotásról" – írja Federico García Lorca.”
Vagy: a duende… titokzatos erő, amit mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni. (Goethe)
Végül is a duende minden embernek mást és mást jelenthet. Létezhet, mint tapintható erő, sőt mint különálló szellemi valóság.
Egy kis ízelítő a tartalomból.
Jason Webster oxfordi tanulmányait megunva, Spanyolországba utazik, hogy gyermekkori álmait valóra váltsa, és megismerkedjen a flamencoval.
Webster első állomása Alicante, ez a bizonytalan része a könyvnek és Websternek is. Itt ismerkedik meg a flamenco gitárral, no meg a vörös hajú Lolával, egy szenvedélyes flamenco táncosnővel, aki munkaadója is egy angol nyelvet oktató iskolában. Szenvedélyes szerelemre lobban Webster szíve, de Lola, bár kacérkodik a szerelemmel, de egy guirinél (idegen) többre nem tartja. Lola férje, szintén egy szenvedélyes spanyol, ő az „El Killer”, aki szenvedélyes vadász, meg fegyvergyűjtő. A duende itt keríti hatalmába, ez a misztikus, megfoghatatlan kifejezés. Juan, az első tanítója, vezeti be a buleriába, a rumbába, sőt a cante jondóval is megismerteti, a flamenco „mély dalával” amely minden rajongó szemében a hitelesség záloga. Ez a hangzás idézi meg legtöbbször a duendét, és ez viszi a hallgatóságot egy túlfűtött ősélményhez, amely lehetne egy letűnt régi kor visszhangja.
Madridban - a könyvnek a gerinc bizsergető része itt kezdődik -, cigány zenészek kegyeiért mindent megtesz, minden vágya, hogy velük zenéljen. Kitartóan, elszántan tanul, és alkalmazkodik, hogy elsajátítsa ezt a rejtélyes ellentmondásos kultúrát. A cigánybanda vezetőjének a lakásán tölti a napjait, egy ötödik emeleti lakásban, ahol a zenekar él és gyakorol, csirkék és egy szamár társaságában. A szigorú hierarchiájú cigányvilágban, a legaljáról, a szamár szintjéről próbál fentebb és fentebb kerülni, de mindennek ára van. Kokainfogyasztó és autó tolvaj válik belőle, de emellett egyre jobb gitárossá is válik. A cigányok végül helyet adnak neki a zenekarukba.
Egy fellépés sorozat után ráébred, hogy bármit tesz is, ő csak egy guiri marad, és a romantikus életet kevésbé érzi már annyira vonzónak. Szellemileg és fizikailag is hajótörést szenved, a flamencoban, és a duendében vetett hite meginog, majd Granadában próbálkozik újra. Tánciskolában talál munkát, és megismerkedik egy bolondos öreg hölggyel, egyfajta látnokkal. Segít neki, hogy filozófiai értelemben a boldogtalanság és az elszigeteltség érzését feloldja a srácban, aki dacolva a sorsával tengeti a napjait.
A könyvnek vége is van ezzel, egy rövid epilógusban éppen csak utalást találunk arra, hogy Webster hazautazik Nagy-Britanniába, de néhány év múlva újból Spanyolországban van egy flamenco táncosnő társaságában.
Ulpius-Ház, 2004
