Sokan mondják, hogy az útleírások unalmasak, a táj, a domborzat ecsetelése több oldalon keresztül azoknak nyújthat igazán élményt, akik már megfordultak azon a vidéken. Jason Webster Duende-je is egyféle útleírás Spanyolországról, a főhős útját végig kísérhetjük az utazásai során, követhetjük a srácot amint elindul egy szál gitárral a vállán, az első flamenco gitárleckéjétől kezdve egészen addig, amíg a duende birtokába kerül,...

Nem érnek véget a dolgok a halállal, hogyan válik a semmi a félelem lényegévé, nincs határa annak, amit egy emberrel meglehet csinálni, ezekkel a gondolatokkal csuktam be a könyvet.   Úgy látszik, Clive Barker az agresszív betolakodó, mert rövid időn belül a második könyvét olvastatta ki velem. Bár elbűvölt már az...

Teirésziász egyszer meglátott két kígyót az út mentén párosodni, és ez olyan undort keltett benne, hogy a nősténykígyót agyonütötte. Abban a pillanatban nővé változott, és hét éven át prostituáltként élte az életét. Sétája közben, ugyanazon a helyen újból meglátott két párosodó kígyót. Ez alkalommal is...

Homályos útvesztőbe keveredtem Murakami Haruki szereplőivel együtt. Talányok és kérdések között vergődtem 700 oldalon keresztül, és annak ellenére, hogy számos dolog lezáratlan marad a történetben, élvezetes, magával sodró olvasmány volt. Egészen mélyre nyúlhattam az álmok és fantázia világában, sűrű erdőben...

Élvezettel olvastam végig a könyvet, majd elkezdtem hátulról is, visszafelé haladva, azután meg csipegettem hol az egyiket, hol a másikat, így jó néhányat többször is végigolvastam az esszékből. Tettem, mert mindegyik önálló lábakon megáll, de viszont egyben és úgy kereken a negyvenkét írásban nemcsak írókhoz és műveikhez kerültem közelebb, hanem e könyv írójához is. Máshonnan néz, és egyebet is lát. Olyat, ami izgalmas, ami mindenkit foglalkoztat, és...

Két kisregény, egyiket a másik után olvastam el, mert a rövidségük miatt olyan hamar ki kellett szállni a történetekből, hogy hiányérzetem maradt.  Novecento A Virginian nevű gözhajó a két világháború között járt Európa és Amerika között – fedélzetén milliomosokkal, emigránsokkal és egyszerű, hétköznapi emberekkel. A fennmaradt legenda szerint a hajón esténként egy különös tehetséggel, páratlan improvizációs képességgel megáldott...

Nincs könnyű dolgom. Már sokan írtak erről a könyvről, és még fognak. A filmről majd még többen. Azért álljon itt az én verzióm is, amit csak kiegészítésnek szánok kohári írásához.    Mentek az úton Aztán elindultak az aszfaltozott út mentén a kékesszürke félhomályban a hamuban csoszogtak tovább és az egész világot jelentették egymásnak. Hova...

Hűha, ez kemény volt! ­Ez volt az első benyomásom,  ahogy becsuktam a fehér királyt. Egy tizenegy éves gyerek szemszögéből mgfigyelni a világot, értelmezni, feldolgozni a körülötte zajló politikai, társadalmi eseményeket, amelyek felforgatják a nyugodt gyermekkorát, és felnőtt fejjel, de gyermeki naivitással mesélni róla, nem könnyű feladat. Nehezen szántam rá magam, hogy kézbe vegyem ezt a könyvet, úgy gondoltam, hogy nem mondhat ez semmi újat...

Táskaméret. Egy nő így is választ könyvet, nincs ezen amit szépíteni. Kényelmesen és jól belefért a táskámba, a vonaton két és fél órát zötykölődve, felét ki is olvastam. Szinte vártam a visszafele utat, hogy újból találkozzam Robert Foresterrel, a különös pasival, aki a könyv elején azzal mutatkozik be, hogy egy lányra leskelődik, esténként a háza körül forgolódik, mert a lány látványa amint tesz-vesz a konyhában és készülődik a vőlegénye...

Lehet-e a gyönyört és az élvezeteket fokozni? Lehet-e mind nagyobb és nagyobb gyönyörhöz hozzájutni? Hol a határ? Meddig lehet elmenni, úgy hogy ne sérülj, ne kerülj át egy másik dimenzióba, és az őrület határán még meg tudj állni? Amikor a saját csapdádba bezáródsz, van menekvés? Ezek a kérdések pattantak ki belőlem, ahogy ezt a kis horror sztorit elolvastam.  Elfojtott, ki nem élt vágyak világába invitál Barker, élvezet és fájdalom, mégis...